A weboldalon sütiket használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.
Listeners:
Top listeners:
Mex Rádió A kedvenc rádióm!
Mex Mulatós Mulatós csatorna
Mex Retro Mex Retro csatorna
Mex Rock Mex Rock csatorna
Mex KPOP KPOP csatorna
Online percek 2025 Április Online percek 2025 Április
Avagy, egy rockkal teli este a Budapest Parkban!
Tekintsünk vissza kicsit a múltba. A zenekar a nyolcvanas években alakult, Southern Death Cult néven, gótikus, kicsit punkos zenéjével, Ian Astbury indián kultúra iránti szenvedélyével, merőben újat tudott mutatni az akkori közönségnek. Az első igazi lemezük 1984-ben jelent meg, Dreamtime címmel, ezen található a Spiritwalker. Egy évvel később újabb kislemez, a Love, és az egyik legnagyobb sláger, a She Sells Sanctuary. Szerencsére mindkettőt lejátszották kedden este, a közönség örömére. 1987-ben a zenekar átváltott dark rockból hard rockba, és újabb lemez is járt hozzá, az Electric, ezt követte a 1989-es Sonic Temple. A kilencvenes évek elejére érték el a zenészek az átütő sikert, turnéztak az Aerosmith-szel és több lemezük is felkerült a slágerlistákra. A következő album, a Ceremony már nem hozta azt amit a Cult addig képviselt, és a The Cult albummal /szerintem/ lett a nagy korszaknak vége. Aki a zenekarra kíváncsi, nagyjából ezekre a számokra számít, és ezeket szeretné élőben is hallani.
Most egy kicsit ugorjunk vissza a mába, vagyis inkább keddre, amikor is a csapat a Budapest Parkba érkezett. A jó 40 perces csúszás már megszokottnak számít a nagy zenekarok esetében, és a színpad előtt is egyre nagyobb lett a tömeg. Majd megérkezett a zenekar, jelen felállásában 5 tagú, de számomra két ember jelenti magát a zenekart, Ian Astbury énekes és Billy Duffy gitáros. Ők ketten a mozgató rugói a zenekarnak, és ez az este folyamán többször is látható volt.
Nehéz a jelenben megidézni azt a dicső múltat, mit ők jelentettek, főleg úgy, hogy már maga a rock is kezd múzeumi darab lenni, akik pedig még űzik ezt a hivatást, azok is már nagyon kevesen vannak. Főleg akik jól csináljak. DE számomra megidézték azt a múltat, mintha vissza mehettem volna az időben 30 évet, és akkori kamaszként lehetnék ott egy fesztiválon. Szuper hangulat, szuper előadók, szuper megkomponált számok. Kérem, lehet ezt még nagyon jól csinálni!
A zenekar többi tagja a keddi fellépésen: Charlie Jones basszusgitáros, Mike Mangan billentyűs, és John Tempesta dobos.
Ian jó formában volt, nehezen hittem el róla, hogy már 61 éves, még mindig jól áll neki a bőrkabát, a fekete nadrág, a sötét napszemüveg, és a befont haj is emlékeztetett az indián kultúrára. Másik frontember Billy, a szólógitáros is tette a dolgát, hatalmas szólók, de soha nem több annál amit az ember jó érzéssel hallgat végig. Összességében nagyon jól megkomponált dallistát prezentáltak a közönség felé, ami éppen nem volt sem túl hosszú, szűk másfél órásra sikeredett, ami klasszikusnak mondható a klubkoncertek között.
Ráadásul jól választottak előzenekart is, az olasz Lili Refrain egyszemélyes előadása sötét, kísérletező, elektronikus. Nem erre számított a közönség, mégis jól működött, kellőképpen megteremtette a hangulatot a Parkban.
Főleg a középkorú rajongó-táborból álló közönség értékelte leginkább a jó műsort, még maga a zenekar is hangulatba jött, úgy körülbelül úgy a közepétől. Ian dobálta jobbra-balra a csörgődobot, ugrált a mikrofonállvánnyal, pózoltak a színpad közepén Billy-vel. Remélem még találkozhatok velük, és akkor is ugyanilyen fantasztikus hangulat lesz.
Ian, Billy, visszavárunk!
Written by: Lázár Csaba
A weboldalon sütiket használunk a jobb felhasználói élmény érdekében.
A weboldal működéséhez elengedhetetlen sütik az oldal használatához szükségesek.
Nem opcionális.
Google Analytics és Search Console sütik, melyek a látogatásokról adnak számunkra fontos információkat.
Nem opcionális.