Nagyanyáink egyik leghatásosabb eszköze új köntösben

Amikor még kislány voltam…

Emlékszem, mikor kislány voltam, anyai nagyanyáméknál laktunk. Azokban az időkben ahhoz, hogy komolyan vegyem a nagyszüleim, vagy épp szüleim intelmét, sokszor csak elég volt annyi, hogy valamelyikük kiálljon a ház sarkára, és csípőre tett kézzel, vagy épp felemelt mutatóujjal szigorúan felém nézzen: egyből tudtam, mi a dolgom. Mai napig hálás vagyok ezekért az intelmekért!

Azóta eltelt jópár év, és mára 3 gyermek édesanyaként elmondhatom, hogy két kisebbik gyermekemmel az intelem egy új keletű módozatát volt szerencsém kipróbálni: kézjelekkel kommunikáltam velük. Az első kb. másfél évükben megtapasztalhattam, hogy megérteni egy még nem beszélő csöppséget, felér egy csodával. Az átélt rengeteg pozitív élmény arra ösztönzött, hogy minél több embernek megmutassam ezt a különleges módszert.

Az általam használt kézjelek ugyan a magyar jelnyelv jelein alapulnak, de bizonyos előre meghatározott szempontok mentén eltérhetnek attól. Az elmúlt kilenc év során megszerzett tudásom, valamint saját, illetve több száz tanítványom tapasztalatát ötvözve megalkottam a kézjeles kommunikáció módszerét, amelyet a Te vagy a jel webes oktatói alkalmazáson keresztül szeretnék megismertetni a társadalom szélesebb rétegeivel. Az alkalmazás különlegességét komplexitása, végtelenül egyszerű használata, valamint az adja, hogy bármely módszerbe – hiszen a kommunikáció mindenütt jelen van – könnyedén beilleszthető.

Mikor elkezdünk jeleket tanítani a kicsinek…

Milyen jelek?

Jellemzően a szülők a gyermekeik szükségleteire koncentrálnak (pl.: enni, inni, pelust cserélni), míg a gyermekeket legtöbbször nem ezek érdeklik igazán. Van, aki a labdáktól esik ámulatba, van, akit meg az autók bűvölnek el, gyereke válogatja. A szülő feladata az, hogy gyermekét figyelve rájöjjön, hogy mik azok a dolgok, amik igazán lekötik a figyelmét. Praktikus olyan jeleket választani, amelyek egyszerűek, és a napirendhez szorosan hozzátartoznak.

Mennyi jel?

A jelek mennyisége szempontjából javaslom, hogy ne legyen túl sok, körülbelül 10 jelet mutassunk a kezdetekben. Nem baj, ha többet mutatunk, de a kiválasztott 10 jelet sűrűn mutassuk.

Mikor?

Nem kell külön idő a tanulásra, a legkülönfélébb szituációban lehet használni a jeleket, mivel azok nagyon jól beilleszthetőek a napirendbe. Csak két kéz kell hozzá, és egy kis szándék. A tapasztalatom szerint a jelelés sikerességét hihetetlen mértékben befolyásolja a szülő szorgalma, türelme és kitartása. Ha nem mutatjuk nap, mint nap a jeleket, ha nem tartunk ki adott esetben hónapokig (bizony-bizony az első életévben ez így van!), akkor ne is várjuk el pozitív eredményt. Ne feledd, hogy egy csöpp gyermeket tanítasz, ne legyenek túlzóak vele szemben az elvárásaink! Hidd el, vissza fog jelelni, csak kitartás! A babák jellemzően a 9 és a 12. hónap között szoktak visszajelelni.

Mi anno három hónapot vártunk az első jelre, fantasztikus élmény volt látni, hogy én is tudom, hogy ő mire gondol, és ő is tudja, hogy én mire gondolok!

 

Hányszor?

Jelelj, amennyiszer jólesik. Ugyan ismétlés a tudás anyja, de nem érdemes túlzásokba sem esni.

 

Aranyszabály!

Ne feledd! Mindig mondd ki az adott szót is, amikor használod a jelet!

 

A jelelési folyamat kapcsán pár tanács

 

Az elején ne görcsölj, hogy mikor jelel már vissza! Türelmesnek és kitartónak kell lenned! Amennyiben látod, hogy gyermeked már próbálja mutatni a jelet, de nem teljesen megy neki, akkor a keze óvatos vezetésével is tudsz segíteni. Minden próbálkozását dicsérd meg, ez nagyon motiváló tud lenni.

 

Az első jel megjelenése fantasztikus élmény! Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a baba feláll, vagy kimondja az első szót.

 

Ha már jelel, akkor ne aggódj, ha nem tűnnek túl kifinomultnak a kézmozdulatai, hisz kb. 1 éves gyermekekről beszélünk!

 

Ha már sokat jelel, akkor ne számold folyton, hogy hány jelet tud! Ne hasonlítgasd más gyermekhez azt, hogy hogyan és mennyit jelel, főleg ne a nagyobb testvérhez. Mindenki másként kommunikál, van, aki sokat jelel, ő valószínű a későbbiekben sokat is fog beszélni, és van, aki kevesebbet, ők valószínűleg idővel szótlanabbak lesznek.[1]

 

Melyik lehet a legnépszerűbb jel a babák körében?

Elárulom: a még jele. Gondolom, hogy ennek okait nem kell különösebben részleteznem. Leggyakrabban az étkezések alkalmával szoktuk használni. Anya kérdezi:

– Eleget ettél már? Kérsz még?
Számtalanszor feltesszük ezt a kérdést babánknak. Az a gyermek, aki már tudja a nem szót, ilyenkor általában hevesen elkezd tiltakozni:

– Nem, nem, neeeem!

A mi esetünkben is ez történt, azonban ezzel volt egy kis probléma. Iza sokszor akkor is nemet mondott, amikor igent gondolt. Ilyenkor a jeleket hívtuk segítségül, melyekkel már egyértelműben ki tudta fejezni, hogy kér-e még az adott ételből, vagy sem. Előfordult olyan is, hogy egy boltba bemenve meglátta a zöldségeket (egy alkalommal elég volt egy zöldséges plakát is), és hevesen jelezte a kérek még jelével, hogy anya tegyen be a kosárba egy-két finom falatot, és volt amikor egy túl hamar abbahagyott szopizás alkalmával használtuk a kérem még jelét.

Mi különbözteti meg a kézjeles kommunikációt a babajelbeszédtől?

 

A babajelbeszéd rendszerint a még nem beszélő pici gyermekek kommunikációját hivatott elősegíteni, melynek alkalmazása során egyszerűsített babajeleket használnak.
A kézjeles kommunikációban 6 féle jelzéstípust különböztetünk meg, melyek akár a nagyobb gyermekek, illetőleg a felnőttek körében is alkalmazhatóak. Nagyobb gyermekeknél a finommotorika fejlesztését, a tananyag könnyebb elsajátítását is segítheti a módszer. A kézjeles kommunikáció fontos eleme még a kézformatorna, melyet a sokat gépelő, mobilt használó gyerekek, felnőttek, illetve azok is végezhetnek, akik a finommotorikus mozgásukban valamilyen mértékben korlátozottak. A kézformatorna célja a kezek, ujjak könnyedebb, kecsesebb mozgásának elérése. A webes alkalmazásban rögzített számos kézjel alapja lehet egy új művészeti ág megteremtésének is, gondoljunk csak például a jelek színházi előadásokon, vagy koncerteken való alkalmazására.

Mi jellemzi a kézjeles kommunikációt

Elsődleges cél a szem-kéz-száj koordinációjának minél kifinomultabb fejlesztése. Az adott szó kimondása közben képezzük a jelet, és ezzel párhuzamosan igyekszünk a kezünk mozgását szemünkkel is kísérni. Tehát a használat során mindig kimondjuk az adott szót, amit jelelünk. Az alkalmazott mozgás lassú, pontos, kifinomult és kecses.
A módszer az emberi mozgást bontja elemeire, melynek során a kezek, ujjak állására –

kézformák – különös figyelmet fordít. A mozgás elemei között találhatóak: kézformák,

testrészek, térrészek, mozgásfajták, és asszociáció.

Hosszabb szöveg esetén a mondandó lényegesebb elemei kerülnek csak jelesítésre. Mivel az egyik legfontosabb cél a szem-kéz-száj koordináció fejlesztése, ezért a jel használata

mellett mindig ki kell mondani az adott szót is!

A módszer használatakor alkalmazott jelzések

• jelnyelvi jelek,
• saját alkotású jelek,
• nonverbális jelek,
• fantáziaedző mozdulatok: olyan kéz- és ujjmozgások, amelyekből egy adott tárgy, élőlény, vagy fogalom jellemzőjére, vagy a vele történő dologra lehet asszociálni.
• kulturális kincs jelei: ezek a jelek jellemzően egy konkrét Kulturális Kincshez (mondóka, dal, mese, találós kérdés, zeneszám…stb.) kötődnek, sokszor csak az adott szövegben értelmezhetőek.
• egyéb kézjelek: amelyek nem sorolhatóak be a fenti csoportok egyikébe sem.

A kézjeles kommunikáció egyéb elemei

• a mimika,
• a testtartás,
• a testmozgás,
• az artikuláció,
• a lassú, pontos, kifinomult és kecses mozgás,
• a verbálisan elhangzó szavak minél nagyobb mértékű összehangolása a jelképzéssel.

 

Mire lehet jó a kézjeles kommunikáció?

 

– nagyobb fokú megértést tesz lehetővé

– finommotorika fejlesztése

– a beszéd kialakulásának támogatása, nyelvhasználat ösztönözése

– a mindennapi kommunikáció megkönnyítése

– képi-fogalmi gondolkodás megsegítése

– sírások, hisztik számának csökkentése
– nonverbális kommunikáció változatosabbá tétele, kreatívabb kifejezésmód

– frusztráció csökkentése, szorongás oldása
– érzelmi stabilitás, magabiztosság növelése

– harmonikusabb szociális kapcsolatok kialakítása

– figyelem felkeltése és fenntartása

Az alábbi problémakörökre lehet megoldás a kézjeles kommunikáció…

1. Egyre nehezebb a gyermekek figyelmét felkelteni és fenntartani. – A kézjelek használata tekintetében nincs hiabituáció, ami azt eredményezi, hogy a gyermekek a mozgás miatt önkéntelenül figyelnek a jeleket mutató pedagógusra.

2. A sok digitális eszközhasználat következtében az egyénre való odafigyelés egyre inkább csökken. Ezt a tendenciát a kézjelek használatával valamennyire ellensúlyozni lehetne.
3. A digitális eszközök használata nap, mint nap nagyon igénybe veszi a kezeket. A kézmozgások (kézjelek képzése, kézformatorna) ennek negatív hatásait igyekszik csökkenteni.
4. A fiatalok rendkívüli módon érdeklődnek a kézjelek iránt, játékként tekintetnek rá. Ezzel az eszközzel a pedagógusnak könnyebb az ismeretátadás, a gyermeknek pedig a memorizálás, valamint élménydúsabbá tehető az együtt töltött idő.

Kézjelek a többségi nevelésben – bölcsi, ovi, suli

Az, hogy a többségi nevelésben résztvevő gyermekekkel kézjelekkel kommunikálnak, immáron több, mint 40 éves múltra tekint vissza. Acredolo és Goodwyn voltak azok, akik ennek elméletét és gyakorlati alkalmazását kidolgozták Amerikában. Dr. Joseph Garciával párhuzamosan két másik orvos, Linda Acredolo és Susan Goodwin voltak azok, akik az 1970-es évek végén felfedezték, hogy pici babákkal jelek segítségével lehet kommunikálni, tehát közel 40 éve létezik mint olyan. Ez idő alatt számos kutatás látott napvilágot a témában.[2]

Mára Európában is egyre terjedőben van ez az újfajta kommunikációs lehetőség, Finnországban, Svédországban például az állami óvodákban mindenki egységesen használ kézjeleket. Finnországban az iskolákban is elterjedt a használata, természetesen mindkét esetben a kézjelek alapját az adott ország jelnyelve adja.

Magyarország abban a különleges helyzetben van, hogy jelnyelve hivatalosan elismert nyelv, és 2021. január 1-től már államilag elismert nyelvvizsgát is lehet szerezni belőle. A felnőttek által használt jelek azonban nem adhatók egy az egyben a gyermekek kezébe, mivel a gyerekek fejletlenebb finommotorikus mozgása miatt le kell egyszerűsíteni a jeleket. A Te vagy a jel webes alkalmazásban kifejezetten a gyerekek kézügyességére szabott jeleket is találhatunk, mindemellett a szűrési funkciók nagyon célirányos fejlesztéseket tesznek lehetővé. A kézjeles kommunikáció többségi nevelésben való alkalmazása mind a gyermekek, mind pedig a pedagógusok hétköznapjait számottevően megkönnyítheti.

 

Írta: Puskás Krisztina Katalin
Kézjeles kommunikáció oktató
Te vagy a jel – www.tevagyajel.hu

Kelt: Bp., 2023.04.15.

 

[1] Linda Acredolo, Susan Goodwyn, Doug Abrams: Babajelek, Hogyan beszélj a gyerekeddel, mielőtt még beszélni tudna, Kiskapu, 2008.

[2] http://jelelababam.hu/egyeb/a-babajelbeszed-tortenete/

AJÁNLOTT VIDEÓK A TÉMÁBAN: